A vörös-fehér ír szetter fajta története feltehetően a XVII. század végére nyúlik vissza. Írországon kívül nem volt igazán ismert, hogy két ír szetter fajta is létezik, de az meglehetősen biztosan állítható, hogy a két fajta közül a vörös-fehér szetter volt a korábbi, és ebbből céltudatos tenyészkiválasztás eredményeként jött létre az egyszínű vörös szetter. A múlt század végére a vörös szetter háttérbe szorította a vörös-fehéret, olyannyira, hogy az 1920-as években nagy erőfeszítéseket kellett tenni utóbbi újrahonosítása érdekében. 1944-re sikerült az állományt annyira megszilárdítani, hogy már saját fajtaklub létesült. Ennek ellenére a vörös-fehér ír szettert még évtizedekig a kihalás veszélye fenyegette. Így az Ír Kennel Klub 1970-ben szükségesnek látta egy tenyészprogram kidolgozását. 1980-ban jelent meg az első "Red & White" szetter a Cruft's kiállításon, óriási feltűnést keltve.

A 90-es évek elejétől már minden jelentősebb európai kiállításon nemcsak részt vesznek, de igen jó eredménnyel szerepelnek.

Arisztokratikus külsejüket csodálván, akik nem ismerik, könnyen azt gondolhatják, hogy csupán  szépségükért kedvelik őket. Ez azonban csak félig igaz, hiszen előkelő megjelenésük mellett rendkívül jó vadászkutyák is. Gyorsan kiképezhetőek, nagyon fürgék, sebesen futnak a nagy és széles síkságokon, és a lápos, mocsaras vidékeken egyaránt; fáradhatatlanok, kitartóak. Eredményesen keresik meg a vadat és megállják azt. Kiválóan alkalmasak erdei szalonka, sárszalonka, fogoly és fácán felkutatására (bár eredetileg a nyírfajd elejtése volt a feladatuk).

A vörös-fehér ír szetter Magyarországon napjainkban igazi kuriózumnak számít, összesen három található belőlük: az első - egy szuka - Németországból érkezett; a második - egy kan- Olaszországból; a harmadik, Rufus, - kan -, pedig 2002-ben, Angliából, aki azóta él köztünk igazi családtagként.

Forrás: Patricia Bridgen The Irish Red and White Setter c. könyvéből.

Vissza