Az 1800-as években, elsősorban a dél-német parasztudvarokban éltek a rattlerek, ezek a mindenes istállókutyák,  amelyek egereket, patkányokat irtottak, kocsikat kísértek és lovakat őriztek.  30-50 cm magas, igen változatos színű kutyák voltak, amelyek sima- és drótszőrű változatban léteztek. Ekkor még valamennyit "pinchernek" nevezték.
1895 után kezdték el szelektíven tenyészteni a törpe drótszőrű pinchert, ezeket két külön osztályban mutatták be, az egyik a fordított harapású majompincher volt, a másik pedig a drótszőrű pincher törpe változata.
Az 1880-1910 körüli évek híres szakértője, bírája, L. Berta igen sokat tett a fajtajelleg kialakításáért. Az 1897-es erfurti kiállításon a drótszőrű törpe pincherek közül kiemelte azokat az egyedeket, akik az elképzelt típushoz közelítettek. Ezzel megadta az indítást a törpe schnauzer megformálásához. 1910-re a szelektálás megtörtént, 1923-ban leírták az első törpe schnauzer fajtaleírást. Ekkor ezek a kutyák is, mint a rattlerek összes változata, igen sokszínűek voltak: tiszta fekete, fekete-sárga foltos, vörös-sárga, szürke-sárga, só-bors.
1956-ra a fajtaleírás teljesen összhangba hozta a közép schnauzerrel. Csak a tiszta fekete és
a só-bors maradt elismert. Ezeket a változatokat ma is szigorúan külön tenyésztik.
Azonban a só-bors szülőktől származó almokban elszórtan megjelentek a fekete-ezüst kölykök. Hosszú viták után, 1968-ban sikerült elfogadtatni ezt a változatot, de addigra már jelen voltak a fehér példányok is. Az 1990-ben az FCI által kiadott kutyafajták névjegyzékében szerepel mind a négy változat.



Említést kell tenni az úgynevezett "amerikai típusú" törpéről. A földrészek zártsága miatt sok évig külön tenyésztett egyedek más-más külsőt kezdtek ölteni. Ez elsősorban a szőr minőségében, árnyalataiban mutatkozik meg. Az Amerikai Kennel Klub által elfogadott fajtaleírás némileg eltér az eredeti némettől, így ott inkább terrier típusú kutyákkal találkozhatunk.
A modern törpe schnauzer, hasonlóan rokonaihoz, nagyon aktív kutya. Ha lehet, még a közép schnauzernél is élénkebb. Gazdájához, családjához nagyon ragaszkodó, idegenekkel tartózkodó. Jó jelzőkutya és nem tesz jót neki, ha ölebnek tartják.
Magassága ma 30-35 cm, súlya 4-6 kg.
Szakállukat, lábukat rendszeresen fésülni kell, testszőrüket trimmelik.
Inkább lakásban tartják, mint a ház körül, bár mozgásigénye nagy.

A közép schnauzer marmagassága 45-50 cm, súlya 16-30 kg.
Az óriás schnauzer marmagassága 65-70 cm, súlya 35-50 kg.


Forrás: HSPK 1998/1 A törpe schnauzer kialakulása
A négy változatot Király Klári rajzolta.