A szetterek megjelenését Írországban egészen az 1700-as évekig vissza lehet vezetni. Szinte minden szetterre jellemző tulajdonság, hogy mikor feszülten figyel valamire, a súlypontját a hátulsó lábaira helyezi, teste a földhöz közelítve lelapul, eközben az egyik mellső lábát felemelve tartja és orrát felemelve a levegőbe szimatol. Úgy tűnik, mintha ülne a kutya. Innen ered a szetter elnevezés, ami magyar fordításban „ülő”-t jelent.

A szetterek között előkelő helyet foglalnak el az ír szetterek. Milyen is volt a kezdet kezdetén ez a gyönyörű, elegáns, sötétvörös színű kutyafajta? Nos, a legelső festmények alkotói még sárgásvörös, hosszúszőrű vizslához hasonlító állatokat ábrázoltak, majd az idők folyamán, a fokozatos és tudatos tenyésztés eredményeképp vált az ír szetterek színe szép aranyvörössé, illetve telt-mahagóni árnyalatúvá.

Az ilyen, a mai külsőhöz már leginkább hasonlító fajta első példánya Kuno v. Habichtshof volt, akinek az akkori időben szenzációszámba ment a szőrzete, színezete és testfelépítése.
A jelenlegi ír szetter-tenyésztés alapító tagjának ”Champion Palmerston” fedezőkant tartják, akinek a megjelenésével a vörös ír szetter karrierje meredeken ívelt föl; mígnem 1882-ben megalakították az „Irish Red Setter Club”-ot, ezzel rögzítvén, hogy az ír szetternek vörösnek kell lennie!

Az 1890-es évek jelentős változást hoztak a fajta életében; ezt a kiváló vadászkutyát egyre kevésbé használták vadászatra, helyette inkább kiállítási kutyává vált. Ez idő tájt került át Amerikába, ahol az ottani tenyésztők nagy örömmel és lelkesedéssel fogadták, gyorsan népszerűvé vált, egyre többen és többen kezdték el tenyészteni.
Az ír szetter az egyik legszebb, legelegánsabb kutyafajta, amelyik napjainkra meghódította az egész világot, nemcsak reprezentatív külsejével, hanem kedves, elbűvölő, szeretetre méltó lényével is.

Forrás: R. Rothweiler - H. Steidl Szetter és pointer c. könyvéből.

Vissza