|
|
|
Ez a csodálatos kutyafajta - amely a szetterek közül a legfiatalabb-, tulajdonképpen egy „félrelépés” eredményeként jött létre. Az éghajlati körülmények Skóciában egy olyan kutyafajtát tettek szükségessé, amely kitartó, és jól bírja az időjárás viszontagságait. IV. Sándor, Gordon hercege (1743-1827) egy juhászkutyát, amely akkoriban Skóciában igen elterjedt volt, egy kiváló vadászképességű kutyával fedeztetett. Ebből a párosításból hat olyan fekete kölyök született, amelyeknek barna és fehér foltjaik is voltak. Mint később kiderült, az apróságok sok tekintetben az apjukra hasonlítottak, ők voltak a tenyésztőjükről elnevezett fajta ősei. Később Pearce lelkész tenyésztése nyomán vált a gordon szetter kecsesebbé, s ez által gyorsabbá, ügyesebbé. Lassan kialakult a maihoz leginkább hasonlító fajta - orosz, német és norvég tenyésztők segítségével-, amelyre az erőteljes testalkat továbbra is jellemző maradt, ám ennek ellenére olyan mozgékony volt, hogy mind a száraz, mind a mocsaras, ingoványos terepen megállta a helyét, emellett különleges intelligenciával és egyedülálló szaglóérzékkel rendelkezett. Kiváló képességeinek köszönhetően az első Field Trial-on, 1863 április 18-án Southill-ben az első három helyezett gordon szetter volt!!! A fajta alapszíne a csillogó fekete, cservörös jegyekkel. A fejük erőteljesebb, mint a másik két szetteré, és jellemző rájuk a komoly arckifejezés. A gordon szetter külső megjelenése egy atléta képét juttatja eszünkbe, aki minden megterhelést kibír, különösebb fáradság nélkül. Ebben az is szerepet játszik, hogy ennek a robosztus kutyának hatalmas akaratereje van. Ugyanakkor rendelkezik a többi szetterfajtára jellemző bájjal, kecsességgel, ettől válik egyedivé, különlegessé.
Egyre népszerűbb az Egyesült Államokban, Ausztráliában és Új-Zélandon.
Mindhárom országban jellemző rájuk a hatalmas szőrzet. Hazánkban is
sokan kedvelik hűségéért és rendkívüli megbízhatóságáért,
ragaszkodásáért. |
|
|
