Családunk egyik legifjabb kedvence volt a kis törpe schnauzer,  PIKKY, aki 2007. szeptember 08-án érkezett hozzánk, egy évesen, riadt, szomorú szemekkel. Csapzott szőrrel, alig felismerhető állapotban hozták el a MiniMenhelyesek a jászberényi gyepmesteri telepről, ahol valószínűleg altatás várt rá.

Hetekkel később a menhely weblapján, amikor felfedeztem a gazdira váró kutyusok között az első pillanatban tudtam, hogy az új otthona nálunk lesz.

Kezdetben szinte mindentől megijedt, még tőlünk is félt, nem volt hajlandó 3-4 méternél közelebb jönni. Nehezen gyógyultak be a sebei, főleg a lelki sérülései múltak nagyon lassan, sok-sok szeretet és türelem kellett, míg megértette, és elhitte biztonságban van, többé éhezni sem fog. Szépen kinyílt nálunk, zengett a ház, amikor a gazdit meglátván örömében harsány ugatásba kezdett. Mindent megtettünk azért, hogy végleg elfelejtse szomorú, hányatott múltját. Viselkedése, nyitottsága és csodás kedvessége okán hisszük, hogy sikerült hátrahagynia múltját, azonban volt, ami örök nyomot hagyott: Pikky 3 éves korára teljesen megvakult…és fájdalmasan fiatalon, a  hosszan tartó szívbetegsége után pedig 2016. július 16-án itt hagyott minket…Van, amit nem lehet nem megtörténtté tenni – hiába a sok szeretet, odaadó gondoskodás –Pikkynek nem kellett volna megvakulnia, majd később hosszú időn át szívproblémákkal küzdenie… Egy normális, lelkiismeretes kutyás társadalomban ilyen nincs … Búcsúzunk hűséges barátunktól. Nagyon hiányzol!

Ha Te is egy hasonló igaz, hű társra vágysz és vállalsz némi fáradságot, akkor feltétlen
látogass el az egyik menhelyre. ÉRDEMES LESZ, nem fogod megbánni.

 Pikkyre a MiniMenhely segítségével a Schnauzer Mentőknél találtunk rá.


Vissza